| Hivatásunk | Rólunk | Tanácsadásaink, elérhetõségünk, hasznos címek |
Körzetek utca szerint | Szülésre felkészítõ tanfolyamunk | Galéria | Demográfia |
| Beszéljük meg! Fórum |
Rettegett vírus: a humán papillomavírus (HPV) és a méhnyakrák
Ideál - Reforméletmód magazin 2004;16(2):37-39 Celsus Kft. A nők jó része szerencsére ma már rendszeresen jár nőgyógyászati szűrésre. Ám többen is szomorúan veszik kézhez a nyugtalanító leletet - P3-as vagy P4-es lett az eredmény. Erre elkezdődik mindenféle kúp-, tabletta-, öblítő- és egyéb kúra, s szorongva várják a következő kontroll eredményét. Van, akinél sajnos többszöri ellenőrzés után végül műtétre kerül a sor, mert félő, hogy később komolyabb baj lehet belőle. Napjainkban egyre több rosszindulatú daganatról derül ki, hogy kialakulásának hátterében valamilyen vírus áll. Elsősorban három vírus tehető ezért felelőssé: a hepatitis B-vírus májrákot, az Ebstein-Barr-vírus orr-garat rákot, illetve nyirokszövet eredetű rosszindulatú daganatokat, a humán papillomavírus, a HPV pedig bőrdaganatokat, de főleg méhnyakrákot és egyéb genitális rákot okozhat. Az említett vírusok DNS-ből épülnek fel, vagyis ugyanabból az örökletes anyagból, amely a növényi, állati, emberi sejtek működését is szabályozza. Az utóbbi években kezdték a szakemberek megérteni, hogy ezek a vírusok hogyan okozhatnak daganatot, és jöttek rá, milyen módon védekezhetünk ellenük. Átkódolja a géneket A vírusok, így a daganatot kiváltó DNS-vírusok nem képesek önmagukban szaporodni. Ehhez mindig magasabb rendű élő sejt közreműködése szükséges. A vírusok - bejutva a szervezetbe - beépülnek az egészséges sejtekbe, köztük olyanokba is, amelyek feladata a szövetek saját elöregedett sejtjeinek pótlása. A sejtek normális működését úgy "kódolják át", hogy többé azok már nem csak a körülöttük lévő szövetek épségének fenntartását végzik, hanem a bennük lévő vírusokat is megsokszorozzák. Az átkódolás visszahat a gazdasejt saját életműködésére, mert például a humán papillomavírus kikapcsolja a sejtben lévő védekező mechanizmusokat, amelyek saját örökítőanyagának (DNS-ének) épségéért felelősek. Ezután a fertőzött sejt már nem képes kivédeni a benne lévő vírus vagy a környezetből bejutott rákkeltő anyagok további DNS-károsító hatását. Ez olyan láncreakciót indíthat meg, amelynek következtében a sejt fokozatosan elveszti a környező sejtekkel való kapcsolattartás képességét, egyre gyakrabban és szabályozatlanul osztódik, végül ráksejtté alakul át. A méhnyakrák fő kiváltója a HPV A méhnyakrák világszerte a nőket fenyegető második leggyakoribb rosszindulatú daganat. A fejlett országokban 100 000 lakosra évente 10 új megbetegedés esik, a fejletlenebb országokban ez az arány ennek négyszerese. Magyarországon évente több mint 1000 (2001-ben 1219) új beteget fedeznek fel és kezelnek. Mivel hazánkban a nők közel 80% nem vesz részt méhnyakrákszűrésen, a megbetegedettek aránya ennél jóval magasabb lehet. Az epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a méhnyakrákok és az egyéb genitális daganatok több mint 90 százaléka összefügg a humán papillomavírussal. A HPV az egész világon megtalálható, viszont a különféle genitális HPV-törzsek elterjedése jelentős földrajzi és etnikai különbségeket mutat. Egyes változatok gyakorlatilag csak Észak-Amerikában, mások főleg Afrikában találhatók. Néhány, a világon szétszórtan előforduló ritka HPV-variáns jelenlétét kimutatták a legalább 12 000 éve elszigetelt közösségekben élő dél-amerikai indiánoknál is. Ez a megfigyelés azt a feltevést támasztja alá, hogy a papillomavírus már azelőtt megjelent, mielőtt az emberi faj kialakult, és az egyes etnikai csoportok szétváltak . Nem mindegy, milyenfajta HPV-fertőzése van! Az európai és így a magyar lakosság genitális HPV-fertőzöttségéről nincsenek pontos adatok. Egyes becslések szerint a szexuálisan aktív fiatal nők fertőzöttségi aránya 20-40 százalék. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindannyian rákra hajlamosak, hiszen csak a 3-4 százalékukban mutatható ki rákmegelőző állapot vagy már kifejlődött rák. Mintegy száz papillomavírust ismerünk (kilencven esetében a DNS-ük bázissorrendjét is meghatározták, s ennek alapján e vírusok könnyen azonosíthatók), amelyek közül negyvenhat betegíti meg az embert. Ezek a vírusok nem egyforma kockázatú bajt okoznak. Vannak, amelyek nem idéznek elő rosszindulatú daganatot, mások képesek erre, de ritkán, megint mások gyakran rákot keltenek. Figyelem! Nagyon fontos tehát, hogy tudjuk (s ezt a vírus-DNS vizsgálata lehetővé teszi), milyen HPV-vel van dolgunk . Ez ugyanis meghatározza a további teendőket. Jó tanácsok : * Ha a rákkeletkezés szempontjából kis kockázatú vírusfertőzésről van szó , és nincs látható nyálkahártya-elváltozás, megelégedhetünk a rendszeres citológiai kontrollal. * Ha a nőgyógyászati vizsgálat kóros elváltozást derített fel és különösen, ha a nagy kockázatú HPV 16-fertőzés is fennáll , de rosszindulatú daganat még nem alakult ki, a kóros területet egyszerű műtéttel (konizáció) el lehet távolítani. A műtét akkor is elvégezhető, ha már súlyosabb, rákot megelőző állapot áll fenn. Ez nem befolyásolja a későbbi fogamzóképességet. * Műtét után sokszor már nem lehet kimutatni HPV-fertőzést, néha azonban még visszamaradhatnak rejtett vírusok. Ezért, valamint az újrafertőzés veszélye miatt érdemes továbbra is rendszeres citológiai szűrővizsgálatot kérni! * Jó tudni! Újabban egy ígéretes HPV-ellenes gyógyszer klinikai bevezetésének előkészítése folyik, ami esetleg feleslegessé teszi ezt az egyszerű műtétet is, vagy segít a megelőzésben. Mit lehet tenni, ha HPV-fertőzött? Ha valaki nagy kockázatú humán papillomavírussal megfertőzött, még az nem jelenti törvényszerűen,hogy 100%-ig biztosan méhnyakrák fog kialakulni nála. Egyéb rizikótényezők is szükségesek lehetnek a méhnyakrák kialakulásához, például: * ha valakinek egyéb, szexuális úton terjedő betegsége van (például klamidia, herpesz), * a magasabb életkor, * a dohányzás, Fontos tudni! Mit tehet a citológiai vizsgálat megbízhatóságának javítása érdekében? * Ne a menstruáció idejére kérjen előjegyzést! * Ne végezzen hüvelyöblítést a vizsgálat előtti 48 órában! * Ne éljen házaséletet a vizsgálat előtti 48 órában! * Ne használjon tampont, fogamzásgátló habot, zselét, hüvelykrémet vagy más hüvelyi gyógyszert a vizsgálat előtti 48 órában! a tartósan legyengült immunrendszer, mivel a szervezet ilyenkor kevésbé képes megküzdeni a vírusfertőzéssel. A lappangási időszakban a vírus rejtve, de mindvégig jelen van a fertőzött sejtekben, és így mód van a HPV-fertőzés felderítésére és a védekezésre. A vírus többféleképpen is kimutatható . Sokszor - de sajnos, nem minden esetben - a papillomavírusra valló jellegzetes elváltozások találhatók a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben, amelyet a rák citológiai szűrése alkalmával a vizsgálatot végző citológus felismer, és a leleten jelzi a HPV valószínségét a szűrővizsgálatot kérő nőgyógyásznak. A citológiai kép csak a fertőzés meglétére utal, de ezen az alapon nem lehet meghatározni, hogy csekély, átmeneti vagy nagy rizikójú fertőzésről van-e szó. Ezután a nőgyógyász újabb sejtmintát küldhet a speciálisan felkészült laboratóriumokba, ahol a HPV-kimutatás és -típusmeghatározás is elvégezhető. Ez nem egyszerű feladat, és a választott módszer attól is függ, hogy kevés vagy sok vírus van-e jelen a nyálkahártya sejtjeiben. A legérzékenyebb vírusazonosítási eljárás a polimeráz láncreakció, amelynek segítségével már az egy-két sejtben megbúvó néhány vírus is megtalálható. A HPV-vel való megfertőződés esélyét növeli: * a szexuális élet megkezdése 18 éves kor előtt * a szexuális partnerek gyakori váltogatása * szexuális kapcsolat létesítése olyan férfiakkal, akiknek több szexuális partnerük volt/van, illetve akik korán kezdtek nemi életet * szexuális kapcsolat létesítése olyan férfivel, akinek szexuális partnere méhnyakrákos volt Tünetmentes férfiak Humán papillomavírussal a férfiak egy része is fertőzött, de esetükben ez általában nem okoz látható tüneteket, és nem alakít ki betegséget. Nagyon fontos tudni azonban, hogy a férfiak részéről fennáll a visszafertőzés veszélye, azaz egy vírushordozó férfi újra megfertőzheti a betegségéből kigyógyult partnerét! Fontos ! Ezért javasolt, hogy az a férfi, akinek partnerét méhnyakrákkal vagy rákmegelőző állapottal kezelték, végeztessen el egy olyan vizsgálatot, amelynek során megállapítják, hogy ő maga fertőzött-e a HPV-sal. Amennyiben a vizsgálat HPV-fertőzést igazol, de nincs látható hámelváltozás a nemi szerven, akkor általában a fertőzött sejtréteg - alulról felfelé pótlódva - 2-3 hónap alatt lelökődik. Tipp: ezalatt javasolt az óvszer alkalmazása az együttlétek során. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gumi óvszer sem jelent százszázalékos biztonságot a vírusfertőzéssel szemben, mivel a vírus bármilyen fertőzött bőrfelületről átkerülhet a partner bőrére. További tanácsok a szakemberektől kérhetők, akik javasolhatnak helyben ható vírusellenes kezelést is. Ha már baj van. Ha a méhnyakrák már kialakult, a méhet okvetlen el kell távolítani. A műtét típusa és a műtétet követő utókezelés módja a daganat korai vagy előrehaladott stádiumától függ. Az előrehaladott méhnyakrákok esetén leginkább sugár- vagy gyógyszeres kezelést alkalmaznak. Mindezekről bárki részletes felvilágosítást kaphat nőgyógyász vagy onkológus orvosától. Fontos! Ilyenkor okvetlen érdemes immunerősítő kiegészítő kezelést is alkalmazni, mely segít a szervezetnek a kóros sejtek felismerésében és eltávolításában, ill. fitten tartja az ellenálló képességet. A megelőzés a leghatékonyabb! A méhnyakrák kialakulásának kockázata nagymértékben csökkenthető gondos, a szervezetünkért felelős egészségmegőrző magatartással. * A legfontosabb a rendszeres nőgyógyászati, illetve citológiai vizsgálat. A méhnyakrák megelőzésének leghatékonyabb módja, ha a rákmegelőző állapotot vagy a rák legkorábbi stádiumát időben észreveszik és kezelik. * Minden nőnek ajánljuk, hogy beszélje meg nőgyógyászával a rendszeres ellenőrző vizsgálatok ütemezését! A nőgyógyászati vizsgálatok, illetve a citológiai vizsgálatok kezdetének ajánlott időpontja: a 18. életév, vagy a nemi élet megkezdésének időpontja, amennyiben az a 18. életév előtt kezdődött. * A vírusfertőzések harmada kezelés nélkül is meggyógyulna. Ebben a spontán gyógyulásban az immunrendszernek van fontos szerepe. Éppen ezért tanácsos helyes táplálkozással, természetes kiegészítőkkel, stresszcsökkentő módszerekkel az immunrendszerünket erősíteni, illetve az immunrendszerünk ellen ható tényezőket (pl. dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás) csökkenteni. * A fertőzésre való hajlam kellő higiénével, illetve tejsavbaktérium-tartalmú szerek időnkénti alkalmazásával is mérsékelhető. * Ha a citológiai vizsgálat pozitív, feltétlen érdemes a férfipartner szűrése is - hogy a nő kezelése eredményesebb lehessen, és a visszafertőződés esélye csökkenjen. Gasparics Roland-dr. Balaicza Erika Extra tippek * Mivel erősíthetjük immunrendszerünket és védhetjük a szöveteket HPV-fertőzés esetén? Mit tehetünk, ha már kialakult a daganat? Ajánlottak: * a nagy adagban adott szerves vitaminok (béta-karotin, C-, E-vitamin, B 3 - és B 6 -vitamin, folsav, Q 10 - és Q 1 -vitaminok), a sejtvédő nyomelemek (cink, szelén, króm, germánium.) * az immunerősítő gyógynövények: fagyöngy, la pacho tea, macskakarom, kasvirág, kamilla, citromfű, grépfrútmagkivonat, legyezőfű, ginszengfélék * egyes szervkivonatok: lép, csecsemőmirigy- és májkészítmények (hazánkban sajnos nem kaphatók!) * alkylglycerol - a cápamáj/porcból kivont hatóanyag is fokozza az immunsejtek aktivitását * enzimek: ananászból, papayából, noniból * antioxidáns hatóanyag-tartalmú növényi szerek: flavonoidok (pl. szőlőből), sejtvédő festékek (tőzegáfonya, áfonya, sárgarépa, sütőtök, cékla.) * daganatnövekedést fékező aminosavak és búzacsíra-készítmények * egyéb antioxidánsok: kevesen tudják, hogy a melatonin az egyik legintenzívebb antioxidáns anyag, amit a szervezet (tobozmirigy) termel. Jelentősen felgyorsítja a sejtek regenerálódóképességét. * többszörösen telítetlen zsírsavak: nagy adagban adott linolénsav és omega-3, 6 zsírsavval (ligetszépe, borágó, szőlőmagolaj, szója-, kukoricacsíra-olaj, halolaj) növeli az immunsejtek aktivitását, és csökkenti a gyulladáskészséget. Balaicza, E.; Gasparics, R. 2004-01-27 13:39:23 HPV és méhnyakrák
A nyolcvanas évek elején nem is gondoltuk, ma már tudjuk, hogy a rosszindulatú daganatok legalább 20 százalékát vírusok okozzák. Ezért elsôsorban három vírus tehetô felelôssé: a hepatitis B vírus májrákot, az Epsein-Barr vírus orr-garat rákot, illetve nyirokszövet eredetu rosszindulatú daganatokat, a humán papillomavírus, a HPV pedig bôrdaganatokat, de fôleg méhnyakrákot és egyéb genitális rákot okoz. Az említett vírusok DNS-bôl épülnek fel, vagyis ugyanabból az örökletes anyagból, amely a növényi, állati, emberi sejtek muködését is szabályozza. Az utóbbi években kezdtük megérteni, hogy ezek a vírusok hogyan okozhatnak daganatot és milyen módon védekezhetünk ellenük. A vírusok, így a daganatot kiváltó DNS vírusok nem képesek önmagukban szaporodni. Ehhez mindig egy magasabbrendu élô sejt közremuködése szükséges. A vírusok – bejutva a szervezetbe – beépülnek az egészséges sejtekbe, köztük olyanokba is, amelyek feladata a szövetek saját elöregedett sejtjeinek pótlása. A sejtek normális muködését úgy „kódolják át”, hogy többé azok már nem csak a körülöttük lévô szövetek épségének fenntartását végzik, hanem a bennük lévô vírusokat is megsokszorozzák. Az átkódolás visszahat a gazdasejt saját életmuködésére, mert például a humán papillomavírus kikapcsolja a sejtben lévô védekezô mechanizmusokat, amelyek saját örökítô anyagának (DNS-ének) épségéért felelôsek. Ezután a fertôzött sejt már nem képes kivédeni a benne lévô vírus, vagy a környezetbôl bejutott rákkeltô anyagok további DNS-t károsító hatását. Ez olyan láncreakciót indíthat meg, amelynek következtében a sejt fokozatosan elveszti a környezô sejtekkel való kapcsolattartás képességét, egyre gyakrabban és szabályozatlanul osztódik, végül ráksejtté alakul át. A méhnyakrák világszerte a nôket fenyegetô második leggyakoribb rosszindulatú daganat. A fejlett országokban 100000 lakosra évente 10 új megbetegedés esik, a fejletlenebb országokban ez az arány ennek négyszerese. Az epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a méhnyakrákok és az egyéb genitális carcinómák több mint 90 százaléka összefügg a humán papillomavírussal (HPV). A HPV az egész világon megtalálható és legalább 70 alfaja különböztethetô meg. Ezek közül mintegy 35 féle törzs a nemi szervek tájékán, a genitális traktusban fordul elô és ez a ma ismert leggyakoribb szexuális úton fertôzô ágens. A különféle genitális HPV törzsek elterjedése jelentôs földrajzi és etnikai különbségeket mutat. Egyes változatok gyakorlatilag csak Észak-Amerikában, mások fôleg Afrikában találhatók. Néhány, a világon szétszórtan elôforduló ritka HPV variáns jelenlétét kimutatták a legalább 12000 éve elszigetelt közösségekben élô dél-amerikai indiánoknál is. Ez a megfigyelés azt a feltevést támasztja alá, hogy a papillomavírus már azelôtt megjelent, mielôtt az emberi faj kialakult és az egyes etnikai csoportok szétváltak. Az európai és így a magyar lakosság genitális HPV fertôzöttségérôl nincsenek pontos adatok. Egyes becslések szerint a szexuálisan aktív fiatal nôk fertôzöttségi aránya 20-40 százalék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeket az asszonyokat feltétlenül a rosszindulatú daganat fenyegeti. A HPV törzsek egyik csoportja szerencsére csak jóindulatú hámelváltozást okoz, ami könnyen eltávolítható. A papillomavírusok másik csoportja ugyan „rák-elôtti” állapotot és rosszindulatú daganatot idéz elô, de nem egyforma erôsséggel és sokszor akár évtizedekig tartó lappangási idô után, mert mint jeleztük, egyéb külsô tényezôk is szükségesek a daganat kialakulásához. A lappangási idôszakban a vírus elrejtve, de mindvégig jelen van a fertôzött sejtekben és így mód van a HPV fertôzés felderítésére és a védekezésre. A vírus többféleképpen is kimutatható. Sokszor – de sajnos, nem minden esetben – a papillomavírusra valló jellegzetes elváltozások találhatók a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben, amelyet a rák citológiai szurése alkalmával a vizsgálatot végzô citológus felismer és a leleten jelzi a HPV valószínuségét a szurôvizsgálatot kérô nôgyógyásznak. A citológiai kép csak a fertôzés meglétére utal, de ezen az alapon nem lehet meghatározni hogy alacsony, átmeneti, vagy magas rizikójú fertôzésrôl van-e szó. Ezután a nôgyógyász újabb sejtmintát küldhet a speciálisan felkészült laboratóriumokba, ahol a HPV kimutatás és típus-meghatározás is elvégezhetô. Ez nem egyszeru feladat és a választott módszer attól is függ, hogy kevés, vagy sok vírus van-e jelen a nyálkahártya sejtjeiben. Erôs fertôzés esetén a vírusok burokfehérjéje speciális szöveti immun-reakcióval a sejtmagokban láthatóvá tehetô. Elviekben hasonló módszerrel a vérben keringô vírusfehérje ellenes anyag is kimutatható. Más esetben gén-technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A bemutatott ábrán az egyik génvizsgálati módszerrel (úgynevezett in situ hibridizációval) láthatóvá tett nagymennyiségu vírus figyelhetô meg a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben. A legérzékenyebb vírus-azonosítási eljárás az úgynevezett polimeráz láncreakció, amelynek segítségével akár a csupán egy-két sejtben megbúvó néhány vírus is megtalálható. HPV tipizálás szükséges az alacsony, az átmeneti vagy a magas rákkockázat meghatározásához, a fertôzés megelôzésének elôsegítéséhez, és a – még kísérleti stádiumban lévô – vírusellenes vaccináció stratégiájának kialakításához. Mit tehetünk, ha valamely vizsgálat HPV fertôzést derített ki? Ha a rákkeletkezés szempontjából alacsony kockázatú vírusfertôzésrôl van szó, és nincs látható nyálkahártya elváltozás, megelégedhetünk a rendszeres citológiai kontrollal. Ha a nôgyógyászati vizsgálat kóros elváltozást derített fel és különösen, ha a magas kockázatú HPV 16 fertôzés is fennáll, de rosszindulatú daganat még nem alakult ki, a kóros területet egyszeru mutéttel (konizáció) el lehet távolítani. A mutét akkor is elvégezhetô, ha már súlyosabb, rákot megelôzô állapot áll fenn. Ez nem befolyásolja a késôbbi fogamzóképességet. Mutét után sokszor már nem tudunk kimutatni HPV fertôzést, néha azonban még visszamaradhatnak rejtett vírusok. Ezért, valamint az újrafertôzés veszélye miatt érdemes továbbra is rendszeres citológiai szurôvizsgálatot kérni. Itt jegyzem meg, hogy újabban egy ígéretes HPV-ellenes gyógyszer klinikai bevezetésének elôkészítése folyik, ami esetleg feleslegessé teszi ezt az egyszeru mutétet is, vagy segít a megelôzésben. Ha a méhnyakrák kialakult, a méhet el kell távolítani. A mutét típusa és a mutétet követô utókezelés módja a daganat korai vagy elôrehaladott stádiumától függ. A leginkább elôrehaladott méhnyakrákok esetén sugár- vagy gyógyszeres kezelést alkalmaznak. Mindezekrôl bárki részletes felvilágosítást kaphat nôgyógyász- vagy onkológus orvosától. Összefoglalva: megerôsítem, hogy a HPV fertôzés és a carcinóma kialakulásának megelôzésében fontos a méhnyak gyulladásos megbetegedéseinek idôbeni kezelése, a hüvely élettani pH-jának visszaállítása, illetve a rendszeres onkológiai- és citológiai kontrollvizsgálat. Ha mindezek ellenére is kialakul a méhnyakrák, nem kell kétségbe esni, ez ma már idôben elkezdett kezeléssel eredményesen, jó eséllyel gyógyítható. dr. Szentirmay Zoltán A humán papillomavírus (HPV) a világon évente 550 ezer méhnyak- és egyéb rák kialakulásáért felelős, ami az összes daganatos megbetegedések 6,1%-a. Mostanáig több mint 100 alfaját különböztették meg, melyek egy része a bőrt, másik része a nyálkahártyákat betegíti meg. Ez utóbbiakhoz tartozó mintegy 60 HPV-típus fertőzheti meg a méhnyak, a szájüreg, a garat, a gége, a nyelőcső, a végbélnyílás környéki régió vagy a hímvessző hámját, és ugyan nem egyforma gyakorisággal, de rákot okozhat. Korábbi járványtani vizsgálatok azt is igazolták, hogy a HPV a ma ismert leggyakoribb szexuális úton fertőző kórokozó. Ez azt jelenti, hogy HPV-fertőzött nők vagy férfiak átvihetik a fertőzést partnereikre, és a fertőzés veszélye annál nagyobb, minél több partnerrel tart valaki kapcsolatot. A szájnyálkahártya fertőzése legtöbbször orális szex útján következik be, de szüléskor a fertőzött anyáról is ráterjedhet az újszülött szájnyálkahártyájára. A HPV-típusokat daganatkeltő képességüket figyelembe véve szokták rizikócsoportokra osztani (a számok az egyes HPV-törzseket jelölik): * magas rizikójú: 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 52, 53, 56, 58, 59, 66, 67, 68, 70 * átmeneti rizikójú: 40, 42, 43, 51, 54, 61, 62, 69, 71, 72, 73, 77, 82, 83, 84, 86, 87 * alacsony rizikójú: 6, 11, 44, 55, 74 A HPV az osztódásra képes sejteket fertőzi meg, majd bekapcsolódik a sejtciklusba és látens (lappangó) fertőzés alakul ki. A lappangási időszakban a vírus a fertőzött sejtekben rejtve marad, de mindvégig jelen van, és csak molekuláris módszerekkel mutatható ki. Egy idő után a látens fertőzés szaporodási fázisba megy át, de akár spontán vírusmentesség is bekövetkezhet. Szaporodási fázisban a gazdasejt a molekuláris változásokkal párhuzamosan alaki változásokon megy át. A HPV-vel összefüggő szövettani és citológiai elváltozásokat a méhnyakon CIN I-nek vagy LSIL-nek, egyebütt enyhe diszpláziának nevezik. A malignus (rákos) folyamat kialakulását a vírus és a sejt egymásra hatása indítja meg. A látens és a szaporodási fázisban a HPV örökítő anyaga (DNS) ún. episzómális (gyűrű alakú) formában van jelen a hámsejtekben, de ebben a formában a vírus még nem okoz rákot. Tekintettel arra, hogy az emberi DNS lineáris, a vírus DNS-ének is ilyenné kell válnia, hogy beépülhessen az emberi genetikai állományba. Ez úgy következik be, hogy a vírus DNS-e felhasad, majd beékelődik a megfertőzött sejt DNS-fonalába, mely folyamat során egyes vírusgének kontrollja megszűnik, és a folyamatosan termelődő géntermékek az emberi tumorszupresszor (daganatgátló) fehérjék inaktiválásán keresztül malignusan átalakítják a sejtet. Magyarországon az Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Pathológiai Osztályán kutatják a vírus szerepét a rák kialakulásában, Szentirmay Zoltán professzor vezetésével. A vírus meghatározását - más laboratóriumokhoz hasonlóan - a betegekből származó szövetmintákból és citológiai (sejttani) vizsgálatok során levett anyagból végzik. A fej-nyaki rákok kialakulásában - főleg a szájüreget és a gégét érintőknél - a dohányzás és az alkoholfogyasztás a legfontosabb rizikótényező. Ezek mellett a röntgensugárzás, egyes munkahelyi káros anyagok (pl. fa, azbeszt- vagy nikkelpor) és a rossz szájhigiéné is növelik a kockázatot. Ugyanakkor oki összefüggés mutatható ki a humán papillomavírus-fertőzés és a szájüregi-, nyelv-, garat- és gégerákok egyes típusai között is. Az ilyen betegek - akik szemölcsös növedékek (papillomák), illetve rák gyanúja miatt kerültek műtétre - átlagos életkora az Onkológiai Intézetben vizsgált esetekben 53 év volt. A kimutatott vírusok többsége magas rizikójúnak bizonyult. Az összes fej-nyaki laphámrák 80%-ban a férfiakban, 20%-ban a nőkben jelentkezett. A férfiakban az összes tumor 71%-a HPV-negatív (azaz HPV-vírustól mentes) laphámráknak bizonyult - az ilyen daganatok rendszerint környezeti rákkeltő (dohányzás, alkohol) hatására alakulnak ki. Nőkben viszont a HPV-pozitív tumorok bizonyultak szignifikánsan gyakoribbnak - az ilyen daganatok sokszor HPV-eredetűek és bennük leggyakrabban a HPV 16 törzs mutatható ki. Az eddigi eredmények alapján a fertőzés szexuális szokásokkal is összefügg. Ehhez azt kell tudni, hogy a HPV-vírussal a férfiak egy része is fertőzött, de esetükben ez általában nem okoz látható tüneteket és nem alakít ki betegséget a nemi szerven (részletesen lásd cikkünk utolsó részében.) Viszonylag gyakori lehet tehát egy olyan vírusterjedési út, amelynek során a HPV-vel fertőzött méhnyakról a vírus a férfi nemi szervre kerül, majd onnan - orális szex során - a szájüreget fertőzi meg. A HPV-fertőzés a szájüregben enyhe nyálkahártya-elváltozásokkal kezdődik, ami fájdalmatlan, fehéres színű folt formájában jelentkezik. Ez egyszerűen, kis műtéti beavatkozással eltávolítható. A HPV-fertőzés hatására kialakuló fej-nyaki rákokra a többi esethez (dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás hatására kialakuló fej-nyaki rákok) képest jellemző, hogy * gyakrabban jelennek meg 50 éves kor alatt * gyakoribbak a nőkben * gyakoribbak nem dohányzókban és nem alkoholizálókban * ez esetben is ún. laphámrákról van szó, de a többi formától szövettanilag eltérőek * érzékenyebbek a sugárkezelésre * jobban kezelhetők * kevesebb a kiújulás és az áttét * mindezek miatt jobb a betegek 5 éves túlélési aránya. A dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás hatására kialakuló fej-nyaki rákok gyakoribbak férfiakban és 60 éves kor felett, illetve a fenti állítások ellenkezője igaz rájuk. A szájüregi elváltozásokból történő mintavétel HPV-vizsgálata komplikáltabb, mint a nőgyógyászati vagy urológiai esetekben, és rendszerint az eltávolított kóros szövetből, előzetes szövettani vizsgálat után lehet elvégezni. Citológiai mintavétel is lehetséges az elváltozásból, de ezt szakorvos végzi. Szájüregi HPV-szűrés egyelőre nincs rendszeresítve: Magyarországon jelenleg az az álláspont, hogy a HPV kimutatása nem tekinthető szűrővizsgálatnak. Ismert, hogy immunhiányos állapotokban a HPV-vel összefüggő elváltozások könnyebben kialakulnak, viszont az eddigi, vakcinák kifejlesztésével kapcsolatos állatkísérletek eredményei szerint ellenanyagokkal (antitestekkel) meg lehet gátolni a HPV-fertőzést. A fertőzést megelőző vakcina HPV-6, -11, -16, -18 típusok ellen Magyarországon előreláthatólag 2007-től lesz elérhető. Kérésre több laboratóriumban is végeznek HPV-vizsgálatot a szájnyálkahártyáról levett sejtmintából. A mintát fül-orr gégész vagy fogorvos is leveheti. Ugyanakkor a HPV-fertőzés nem öröklődik, így a családban előforduló HPV-fertőzés valószínűleg nem veszélyezteti a többi családtagot. A HPV-vírussal a férfiak egy részének nemi szerve is fertőzött, de esetükben ez általában nem okoz látható tüneteket és nem alakít ki betegséget. A nőknél ugyanis - szövettani okok miatt - a vírus sokkal könnyebben hatol be a méhnyak felszínét borító hámszövet legalsó sejtrétegébe, ami szükséges számára ahhoz, hogy hosszú távon is életben maradjon és szaporodjon. Nagyon fontos tudni azonban, hogy a férfiak részéről fennáll a visszafertőzés veszélye, azaz egy vírushordozó férfi újra megfertőzheti a betegségéből kigyógyult partnerét - akár hüvelyi, akár orális szexről van szó. Ezért javasolt, hogy az a férfi, akinek partnerét méhnyakrákkal vagy rákmegelőző állapottal kezelték, végeztessen el egy olyan vizsgálatot, amelynek során megállapítják, hogy ő maga fertőzött-e a HPV-vírussal. Ezeket a vizsgálatokat elvégzik például a Semmelweis Egyetem 2. sz. Patológiai Intézetében és az Országos Onkológiai Intézetben. Amennyiben a vizsgálat HPV-fertőzést igazol, de nincs látható hámelváltozás a nemi szerven, akkor általában a fertőzött sejtréteg - alulról felfelé pótlódva - 2-3 hónap alatt lelökődik. Ezalatt javasolt az óvszer alkalmazása az együttlétek során. Ám ez sem biztos megoldás: mint említettük, a gumi óvszer nem nyújt biztos védelmet a HPV-fertőzéssel szemben, mivel a vírus bármilyen fertőzött bőrfelületről átkerülhet a partner bőrére. További tanácsok a szakemberektől kérhetők, akik javasolhatnak egy lokális antivirális (azaz helyben ható vírusellenes) kezelést is. SILGARD
|
| Körzeti munkánk, gondozási tervek | |
| Óvodai munkánk | |
| Iskolai munkánk | |
| Hasznos cikkek, írások | |
| Családok szociális juttatásairól |