Törökbálint, Védõnõi Szolgálat

Beszéljük meg! Fórum	Tejpangás, mellgyulladás Tejpangás, tejcsatorna elzáródás Ha rosszul választjuk meg a testhelyzetet, és ezért nem ürülnek egyenletesen a mirigyállomány egyes lebenyei, vagy a szoros melltartó elszorítja a tejcsatornákat, a képződő tej nem tud távozni, felgyülemlik, és kívülről is tapintható keményebb részt, vagy csomót, göböt eredményez. Kívülről általában pirosas folt látható, a terület érzékeny az érintésre, a láz nem jellemző, de előfordulhat. A tejpangás kialakulásának másik jellemző oka, hogy a baba nem szopik elég gyakran, vagy szopásának hatékonysága a rossz technika miatt kívánnivalót hagy maga után. Ennek hátterében állhat sárgaság vagy más betegség miatti túlzott aluszékonyság, vagy az, ha cumiztatjuk, teáztatjuk a babát azzal a szándékkal, hogy "ne legyen túl sokat mellen", "ne szívja ki a mellbimbót". A következmény: a mellek túltelítődnek, majd az első bekezdésben leírt okok közreműködésével tejpangáshoz vezetnek. Egy okkal több, hogy sose használjunk cumit! Hasonló problémát idézhet elő az is, ha a baba váratlanul átalussza az éjszakát, vagy nyugtató tartalmú lázcsillapító kúpot kap oltás után, s emiatt túl mélyen, túl sokáig alszik, és kimarad valamelyik szoptatás. A gyakori tejpangás hátterében a mell egyéni anatómiai jellegzetességei, korábbi mellműtét miatti hegesedés is állhat. Ilyen esetben kérjük szoptatásban járatos szakember segítségét a megfelelő megoldáshoz. Megelőzés, gyógymódok: 1. Törekedjünk kezdettől fogva a megfelelő gyakoriságú (igény szerinti) szoptatásra. Ne akarjuk húzni az időt a szoptatások közt, hogy több tej gyűljön össze. 2. Ügyeljünk a jó mellrehelyezésre. A pozíció javításával elérhetjük, hogy a fájdalmas sérülések gyógyuljanak, s így a fájdalom miatt nem fogunk törekedni a szoptatások közötti idő nyújtására. 3. Rendkívül fontos, hogy váltogassuk a szoptatási pozíciókat. Ha a csomó a mell függőleges felezővonalától kifelé, alul vagy felül tapintható, akkor tegyük hónaljtartásba a babát, és szoptassuk így minden alkalommal addig, amíg a csomó el nem tűnik. Ha a göb a mell vízszintes felezővonalától felfelé helyezkedik el, próbáljunk úgy szoptatni, hogy a mellünket lógassuk felülről a hanyatt fekvő baba szájába. Ez történhet úgy, hogy a babát asztalra, pelenkázószekrényre fektetjük, és fölé hajolunk, valamint úgy is, hogy az ágyra fektetjük, és négykézláb fölé hajolunk. A lényeg, hogy változtassunk az addig használatos testhelyzeten, és kerüljön más irányból a baba szájába a mellbimbó. A hónaljtartásnak és a lógatásnak számtalan egyéni változata létezhet, arra azonban mindig ügyeljünk, hogy a baba az újfajta testhelyzetben is rendesen be tudja kapni a mellbimbót. 4. Ne használjunk olyan melltartót, ruhát, babahordozó eszközt, melynek szoros pántja, merevítője nyomást gyakorolhat a mellre vagy a hónalj alatti részekre. 5. Próbáljuk enyhíteni a stresszkeltő tényezőket. A tejpangás, túltelítődés jellegzetesen olyankor fordul elő, amikor az anya valamilyen stressznek van kitéve: vizsgaidőszak, anyós vagy más rokonok látogatása, családi tragédiák stb. A stressz hatására a prolaktin termelés nő, ennek következtében növekedik a tejmennyiség, ugyanakkor az adrenalin szint növekedése gátolja a tejleadást, az oxitocin reflexet. Áldásos hatású lehet egy meleg fürdő, testmasszázs, meleg borogatás a mellekre szoptatás előtt. Szoptatás után esetleg próbálkozhatunk hűtéssel, de csak akkor, ha kifejezetten jólesik. A túlzott megterhelés, kimerültség is tejpangáshoz vezethet hasonló mechanizmus alapján. 6. Szoptatás előtt próbálkozhatunk gyengéd mellmasszázzsal, kézi fejéssel a La Leche Liga egyik tájékoztató füzetében található Marmet módszer alapján. Mellgyulladás A mellgyulladás sosem egyik percről a másikra alakul ki. A második és az ötödik hét között a leggyakoribb. Előzménye jellemzően a túltelítődés, tejpangás, a kisebesedett mellbimbó, melyen keresztül a kórokozók bejuthatnak a mellbe. Kórházi (nozokomiális) fertőzés következménye is lehet a mellgyulladás, ezt nem megfelelően fertőtlenített eszközök, az ápolószemélyzet keze, illetve a szülés során elvégzett műtéti beavatkozások közvetíthetik. Ez utóbbi esetben gyakoribb a véráram közvetítésével kialakuló kétoldali mellgyulladás. A legújabb kutatási eredmények szerint az anyatej összetételének egyéni eltérései (például ha kevesebb immunglobulin a-t és laktoferrint tartalmaz) is fokozhatják a gyulladáskészséget. Kórokozók, terápia Az esetek legnagyobb részében bakteriális fertozés okozza, jellemzoen Staphylococcus aureus, Staphylococcus epidermis, Streptococcusok, ritkábban az E.coli. Jellemzo tünete az egyre magasabbra szöko, akár 40 Celsius-fokot is eléro láz, ami eros hidegrázással, végtagfájdalmakkal, és a mellek igen eros érzékenységével, sot kifejezett fájdalmával jár együtt. Lázcsillapításhoz lehetőleg csak akkor folyamodjunk, ha a beteg közérzete rendkívül rossz a láz miatt, a kezdeti szakaszban ugyanis megnehezíti a tünetek és a terápia hatékonyságának megítélését, ráadásul a gyógyulást is hátráltatja, hiszen a láz a szervezet védekező reakciójának fontos és hasznos része. Egyes lázcsillapítók ugyanakkor gyulladáscsökkentő hatással is bírnak, ezért minden alkalommal mérlegelni kell használatuk mellett és az ellene szóló érveket. A mellgyulladás kezelésének leglényegesebb eleme, hogy továbbra is a megszokott rendszerességgel, alaposan ürüljön a tej a mellekből. A leghatékonyabb az, ha szopik a baba. Amennyiben ez nem lehetséges, át kell térni a rendszeres fejésre. Ez azonban csak kivételes esetben indokolt, például olyankor, ha a baba elutasítja a szopást a tej megváltozott, enyhén sós íze miatt - ez azonban szerencsére nagyon ritka. Ha gyenge, beteg, koraszülött babát szoptattunk, a gyógyulásig többször is érdemes ellenőrizni a tej csíraszámát. Kétoldali, Streptococcus okozta mellgyulladás esetén átmenetileg ki kell önteni a lefejt tejet, és a szoptatást is szüneteltetni kell. Szerencsére nem hosszú szünetről van szó. Az antibiotikum kúra kezdetétől számított 24 óra múlva már folytathatjuk is a szoptatást, bár előfordulhat, hogy ebben nem egységes a szakemberek véleménye. Hallgassunk ebben a kérdésben arra az orvosra, akiben a mellgyulladások kezelésében szerzett tapasztalata miatt megbízunk. Az átmeneti időszakban szoptatásbarát módszerrel adjuk oda a pótlást. (Lásd: Hogyan adjuk oda a lefejt tejet?) Figyelem! A magas láz sem indokolja a szoptatás felfüggesztését vagy abbahagyását. Lázcsillapító gyógyszer és antibiotikumos terápia mellett is lehet szoptatni. Ha lehetséges, minél előbb kerítsünk sort az anyatej leoltására, mindkét mellből külön-külön, előzetes gondos lemosás, kézfertőtlenítés után. Fejjünk ki némi tejet, ezt öntsük ki, és az utána kifejtet oltsuk le (a mellből közvetlenül, öntögetés nélkül kerüljön az anyatej a táptalajt tartalmazó kémcsőbe. A kémcső fala ne érintkezzék az anya bőrével.) Az eredménnyel a kézben célzott antibiotikum-terápiát rendelhet el az orvos. A választott gyógyszer általában a következő három antibiotikum családból származhat: Cephalosporinok, Penicillinek, Erythromycin (ez utóbbi főként penicillin-allergia esetén jön szóba) Az antibiotikumot az eloírt ideig (általában 10-14 nap), megszakítás nélkül kell szedni akkor is, ha a láz és a fájdalom már a második napon megszunt. Ha megfelelo antibiotikummal folyt a kezelés, és valóban mellgyulladásról volt szó, a kezelés megkezdése utáni elso 24 óra letelte után jelentos javulást kell tapasztalnunk. Ha túl későn kezdjük meg az antibiotikum terápiát, vagy nem folytatjuk elég hosszú ideig, illetve elmulasztjuk a mell rendszeres és alapos ürítését, újra és újra visszatérő mellgyulladás vagy tályog lehet a következmény. A gyógyuláshoz még a következők szükségesek: - szigorú ágynyugalom, pihenés, stresszfaktorok kiküszöbölése - szoptatás előtt meleg borogatás, hogy segítse a tej ürülését és helyi vérbőséget idézzen elő, szoptatás után pedig hűtés nem túl hideg vizes borogatással - a szoptatást kezdjük a gyulladt mellel, így feltehetően alaposabban kiüríti a baba, mint ha csak másodszorra kezdene ott szopni. Ha megindult a gyógyulás, csak fokozatosan térjünk vissza a korábbi, bevált gyakorlatra. - a magas láz miatt különösen fontos, hogy elegendő folyadékhoz juttassuk szervezetünket. évszázados, jól bevált gyulladáscsökkentő pakolás a káposztalevél. Tegyünk vágódeszkára három-négy vaskos levelet, majd csapkodjuk meg alaposan húsklopfolóval. A levet eresztő, zúzott leveleket borítsuk a mellekre, majd takarjuk be tiszta textilpelenkával. Ha nagyon átforrósodott, cserélgessük. Tényleg mellgyulladás? A szoptatás első hetében fellépő erőteljes, néha fájdalmas mellduzzanat nem minősül mellgyulladásnak, tejbelövelléskor ugyanis számíthatunk ilyen tünetekre (még közepesen magas lázra is), különösen akkor, ha a baba nem szophat kezdettől fogva igény szerint, mert elkülönítik. Ilyenkor úgy következik be leghamarabb enyhülés, ha gyakran szoptatjuk a babát, s kerüljük a három-négy óránál hosszabb szoptatási szünetet. Ha a baba nem szopik, a szülés utáni első hat óra elteltével kezdjük meg a rendszeres fejést. Ha nagyon kellemetlenek lennének a tünetek, szoptatás után tegyünk rá szobahőmérsékletű vízbe mártott, majd kifacsart textilpelenkát. A túltelítődés, az elzáródott tejcsatorna is okozhat olyan panaszokat (fájdalom, középmagas láz), hogy felmerül a mellgyulladás gyanúja is. Néha előfordul, hogy a mellgyulladás-szerű tünetek a családban felbukkanó felsőlégúti betegségekkel egyidejűleg lépnek fel. A szoptató nő mindenféle fertőzéses betegségre reagálhat úgy, hogy melle érzékenyebbé, fájdalmasabbá válik, ugyanakkor a láz nem feltétlenül mellgyulladásra utaló jel, hanem például az influenza kísérőtünete. Kétséges esetben egyszerű vérvizsgálattal is meggyőződhet az orvos a panaszok okáról: az automata mérőkészülék segítségével (ilyen készüléket 2002 óta forgalmaznak Magyarországon) egyetlen cseppnyi vérből elvégezhető CRP-vizsgálat kimutatja, hogy zajlik- e a szervezetben gyulladásos folyamat, a vérképben pedig mellgyulladás esetén a leukocyták számának emelkedése tapasztalható. A mellgyulladás idején fejt tej állaga sokszor különbözik a normálistól: szálat húz, sűrű, s ha tiszta textilpelenkára fejjük, a szövedékben halványszürke, sárgás, zöldes darabkák akadhatnak fenn. Egészséges csecsemőnek az esetek túlnyomó többségében nagyobb kárt okozunk, ha nem szoptatjuk (illetve nem kap lefejt tejet), nyugodtan mellre tehetjük, hiszen az anyatej a fertőzés elleni védőanyagokat is tartalmazza. Ha lefejt tej adása mellett döntünk, esetleg szűrjük át steril texilpelenkán vagy gézen, és pasztörizáljuk (ez nem forralást jelent! 62,5 Celsius-fokon 20 perc melegítés). Szövődmények Ha időben és jól választott antibiotikummal végeztük a mellgyulladás kezelését, a gyógyszeres terápiát 10-14 napig folytattuk, s közben mindig gondoskodtunk a beteg mell rendszeres és alapos ürítéséről, a pihenésről, akkor szinte sosem kell szövődmény kialakulásától tartani. Ha a mellgyulladás szövődményeképpen mégis tályog kialakulására gyanakszunk, feltétlenül orvoshoz kell fordulni, aki tapintásos vizsgálattal valamint ultrahanggal győződhet meg a tályog létezéséről és pontos helyéről. Ilyenkor a gyulladás következtében a mirigyállomány sérül, s gennyel telt üreg keletkezik. Az érett tályog gyógyítása a sebészorvos feladata. Ez általában úgy történik, hogy felnyitják, kimossák, majd több napon keresztül újra és újra átmossák, közben drainage-zsal biztosítják a sebváladék távozását. A másik, kevésbé elterjedt módszer szerint a tályogból ultrahangos kontroll mellett tű segítségével szívják le a gennyet, majd ugyanezen az úton többször átmossák gyógyszeresen. Ez utóbbi módszer előnye, hogy jóformán hegesedés, szöveti roncsolódás nélküli gyógyulást biztosít, hátránya, hogy a kezelés esetleg több időt vesz igénybe, mint abban az esetben, ha felnyitották volna. Amennyiben a tályog nem érinti a mellbimbót, folytatni lehet, és rendszerint kell is a szoptatást. Ha érintkezhet a csecsemő szájával, mert olyan közel helyezkedik el a bimbóhoz, 4-6 napos szoptatási szünet szükséges. Szoptatási szünet esetén gondoskodni kell a rendszeres fejésről, lehetőleg professzionális, gépi mellszívó segítségével, megfelelően gondosan fertőtlenített alkatrészekkel. A mellbimbó sebesedés gyakran mellgyulladáshoz vezet, mert a sérült bőrfelületen könnyen be tudnak hatolni a kórokozók. Megfelelő mellrehelyezési technikával sok esetben ki tudjuk küszöbölni a sebesedést. A teljes gyógyulás három-négy hetet is igénybe vehet, s előfordulhat, hogy a hegesedés további problémákat okoz, különösen akkor, ha tejjáratokat is átvágtak a beavatkozás során. Ilyenkor helyi hűtéssel csillapíthatjuk a panaszokat. Ma már túlhaladott nézetnek számít, hogy tályog esetén gyógyszeresen elapasztják a tejet. Ez nem csak a csecsemő szempontjából volna helytelen megoldás, hanem azt is kimutatták, hogy az anya gyógyulását is hátráltatja. (Lásd: Késoi sebesedés) Fontos! A mellgyulladással és a tályoggal járó kellemetlenségek általában elkerülhetők, ha ügyelünk a megelőzésre. Ennek alappillérei: Igényszerinti szoptatás éjjel-nappal, szükség szerint váltogatott testhelyzetekben Gondos mellrehelyezés, hogy elkerüljük a sérüléseket Minél kevesebb művi beavatkozás a természetes folyamatba
Körzeti munkánk, gondozási tervek
Óvodai munkánk
Iskolai munkánk
Hasznos cikkek, írások
Családok szociális juttatásairól